Pető Gábor atya személyében egy olyan focirajongó, sportszerető és emberközpontú gondolkodású támogatóval, segítővel lett
gazdagabb sportegyesületünk, amely az emberi értékek közvetítése, a követendő magatartás s példamutatás mellett a szurkolótábor erősítésében is nagy szerepet vállalt Kakucson.
-Alapvetően szeretem a labdarúgást és fontosnak tartom, hogy -szinttől függetlenül - támogassuk a helybeli focicsapatokat. A kakucsi közeg, a kakucsi labdarúgás hangulata magával ragadó. Itt együtt vannak a szurkolók, közösen örülünk a győzelmeknél és bosszankodunk vagy ketté törik a szívünk, ha veszít a csapat. A kakucsi focipályán megvalósul az „együtt sírunk, együtt nevetünk” gondolkodás, mert a közösségi élmény a legfontosabb. Ahogy egyre több embert megismertem, úgy mondhatom el, hogy nem csupán ismerősök, de barátok közé is járok rendszeresen. Az ember olyan - és én is - , hogy szeret jó társaságba járni, a jó társaságokat pedig a közös élmények hozzák össze. Ilyen jó élményeink pedig nem csupán a felnőtt programokon akadnak, hanem ugyanilyen fontos az utánpótlás nevelése is. A gyerekek szeressenek mozogni, legyen az bármely sportág. Itt, Kakucson a kis labdarúgók nem csupán testmozgást végeznek, hanem megtanulják mindazt, ami a csapatjátékhoz szükséges: odafigyelünk egymásra, együtt dolgozunk, együtt játszunk, nem én vagyok a fontos a csapatban, hanem fontos eleme vagyok a csapatomnak, tisztelnem és becsülnöm kell a társaimat, ez mind-mind közösségformáló erejű, a mai világban pedig nagyon fontos a jó közösség szerepe.